Tót Endre kiállítás

"A Dunántúlon, egy elfelejtett, álmos kis városkában születtem, Sümegen, Kisfaludy Sándor szülőházának közvetlen szomszédságában („a tündérnek lakóhelye, kínnaimnak a műhelye”). A szülőházam talán még régebbi volt Kisfaludy kúriájánál, a XVII. század vége felé épülhetett, barokk stílusban. Az öreg ház csak egy macskaugrásnyira volt a plébániatemplomtól, ahol Franz Anton Maulbertsch a „rokokó Sixtus-kápolnáját” alkotta meg. A világhírű falfestmény alatt kereszteltek meg. Igyekszem úgy felfogni ezt, mintha semmit sem jelentene. Tagadhatatlan viszont, hogy a szenteltvíz elpárolgása után végül is festő lettem.

(...)

Sümegen, amikor a Maulbertsch-freskó közelében térdeltem az oltár előtt mint ministráns, úgy tűnt, mintha közel lettem volna az Istenhez. A főoltár felett Krisztus az égbe szállva tekintett rám. Rokokó angyalkák simogatták az arcom.
    Szabó kanonok felmutatta az oltáriszentséget, háromszor csengetnem kellett, utána nem volt dolgom. Hátra-hátra nézegettem, Kántor Zsuzsikára. Most azon gondolkodom: vajon egy 10 éves, álmodozó kisgyerek mit foghatott föl a transzcendentális világ misztériumából? Egy gyermek tudatlanságával tekintettem fel az égre. Mint ma, 80 évesen. Metafizikus kérdések szorongatnak. Van Isten? Duchamp úgy véli, Istent az ember találta ki. Vagy fordítva: az Isten találta ki az embert?
   Száz meg száz kérdés szegeződik felém, nap mint nap. Nincs válasz egyre sem. Így, egyedül maradtam a mindenségben. (Aki hisz, nincs egyedül, hirdeti a bajor pontifex maximus.) Az emberek nem szeretnek, az egyetlen, aki maradt nekem, önmagam. Ő szeret (és gyűlöl) engem. 80 éves lettem. (Ilyen hamar?) Mintha valaki tolná az időt."
(Részlet Tót Endre visszatekintéséből.)

TE_2013.jpg

Napló >>>>>