Sétánkat kezdhetjük községünk központjából, ahol ma valamennyi fontos intézményünk és középületünk megtalálható. A régmúltban is itt volt Csabrendek legfontosabb helye, ugyanis évszázadokon keresztül itt elégítette ki egy, a még a római időkben épített kút a lakosok vízszükségletét. (Jelenleg a bővízű forrás meglétéről a kiépített vízmű tanúskodik.)
Csabrendek szívében helyezkedik el szintén impozáns, felújított épületével a község Önkormányzata és a Községi Könyvtár és Művelődési Ház a régi Barcza-kastély lerombolt épülete helyén.
A Barcza-kastélyt olasz tervezők tervezték, és kőművesek építették, amely sajnos ma már nem látható.
A kastély helyén felépített jelenlegi épület (Községháza) megidézi toronyszobás elődjét, amelynek felső szintje ma „Öreghegy Vendégházként” várja vendégeit.
Az épület mögötti parkosított terület, a Barcza-kert kitűnő lehetőséget biztosít a pihenésre vagy a sportolni vágyók számára, valamint a különböző szabadtéri rendezvények lebonyolítására. Hűs árnyat adó hárs-, juhar- és platánfái átvészelve a 20. század pusztításait, a Barcza-család gazdagságát idézik.

Csabrendek központjából sétánkat a Magyar utcán folytatjuk. A meredek, de kedves régi házaival mégis hangulatos utcán felérve szemünk elé tárul az egyik, épen megmaradt kastélyunk épülete. Feltehetőleg a 18. század második felében, barokk stílusban épített kastélyt többször átalakították. A jelenleg magántulajdonban lévő Fekete-kastély egykor Csabrendek legnagyobb birtokosának, a galánthai Fekete családnak a tulajdona volt.
Fekete György – aki elnyerte a család számára a grófi címet – felesége, Nicky Anna hozományaképpen került a Fekete család birtokába Rendek. Fiuk, János 1741-ben született Csabrendeken. Fekete János a felvilágosodás eszméit lelkesen hirdető író és költő, aki a nagy franciával, Voltaire-rel levelezett és akinek sajnálatos módon összekapcsolódik neve a családi vagyon szétforgácsolódásával. (Fekete költeményeiről így nyilatkozott Voltaire: „Bora jobb, mint versei.”) Jelenleg magántulajdonban van.
A Fekete-kastélynak néphagyományban őrzött legendája szerint, Fekete gróf Jelasich horvát bánnal adósságba keveredett. Kölcsönt vett fel, amelyért zálogba adta csabrendeki birtokát. A záloglevél pontosan megjelölte mikor, melyik napon kell visszafizetnie az adósságot. Fekete János gróf a meghatározott napon elküldte tiszttartóját a zálogpénzzel, csakhogy a kölcsönt adó uraság fondorlatosan elébe küldte egy emberét azzal a céllal, hogy letérítse fontos útjáról. Becsalta egy út menti fogadóba, ott megvendégelte, s valószínű, hogy le is részegítette. Eszmélése után a tiszttartó felkapott lovára, hogy küldetését teljesítse, vágtatott Csabrendek felé, de amire megérkezett, beesteledett. Régen túljárt már a megadott határidőn, így a pénzt nem vették át tőle. Fekete grófot nagyon bántotta, hogy elvesztette birtokát, s az a szóbeszéd járta, hogy még halála után is visszajárt. Fekete lován ülve, szellemlovasként vágtatott végig a kastély bástyáin és ijesztgette az új tulajdonost és annak háznépét.

Oszterhueber-kúria

Ha sétánkat a Fekete-kastélytól balra folytatjuk, az Oszterhueber-kúria szépen felújított épülete mellett haladunk el. A 18. század végén épült az Oszterhueberek által. A család csabrendeki ágának megalapítója a sümegi születésű Oszterhueber György (1790-1868), aki Széchenyi István jószágigazgatójaként elsőnek szerzett birtokot Csabrendeken. Felesége, Hertelendy Klára (1799-1874) öt gyermeket szült, közülük a másodszülött Péter (1818-1900) honvéd hadnagy itt élte le életét. ( Az 1848-49-es szabadságharcban való hősies részvételéről emlékezik meg az egykori Oszterhueber család kúriáját övező kőfalkerítés falában elhelyezett emléktábla.) A 19. században az épület több ízben gazdát cserélt, illetve átalakították. Jelenleg magántulajdonban van.

A kúriától egy rövid sétával a Templom térre juthatunk. A „Templom-dombon” – amelyről tiszta időben láthatjuk a Kőszegi-hegységet, vagy akár az Alpok vonulatait – 1785-97 között épült római katolikus templomunk későbarokk stílusban Szt. Lőrinc vértanú tiszteletére,de az első csabi templom védőszentjének, Szent Istvánnak a képét is elhelyezték a főoltár felett. Mellette fa harangláb állt. Első jelentősebb felújítására az 1885. június 4-én pusztító tűzvészt követően került sor, amikor leégett a templom zsindellyel borított tetőzete. A torony – melyet csak két évvel előtte fejeztek be – négy harangjával és a toronyórával együtt alázuhant a boltozatra. A károkat még abban az évben kiigazították, s három új harangot is öntöttek. 1922-ben villámcsapás, 1948-ban-ban orkán rongálta meg az épületet. 1969-ben teljes körű külső felújításra került sor, 1973-ban készültek mai belső festményei. Két harangja közül a 7 mázsa súlyút 1905-ben-, a nagyobbikat, 10 mázsást, 1929-ben öntötték.

A templom 1890-ben készített orgonája Osztrák-Sziléziai eredetű. Készítője: a jagendorfi Gebrüder Zieger.
Legkorábbról ismert, – részben – máig megőrzött építészeti emlékei az egyházi épületek. Csabrendek területén, illetve annak határában az Árpádkor idején öt olyan település volt, amelyek önálló egyházzal rendelkeztek, papjai az 1333-34 évi pápai tizedben is említésre kerültek. A rendeki, csabpusztai, szentistváncsabi templomok romjai ma is azonosíthatók, míg a mai Csabrendek külterületeihez tartozó hobait és a tárkánypusztait csak leírásokból ismerjük.

A mai római katolikus templomunk dombja alatt áll az egykori Rendek falu temploma, illetve annak megmaradt romja. Az észak-nyugati sarok és a déli homlokzat a befalazott félköríves ablakok teljesen Árpád-koriak, a félköríves szentély és a sekrestye alapfalai, azonban későbbiek. A török pusztítások nyomán rombadőlt templomot 1725-ben Fekete György építette újjá. Megtartva a régi alapokat Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kívül vakolatlan templomot 1743-ban megnagyobbították, s ekkor eredeti formája torzulhatott. A templom körül nagy kiterjedésű temető van, amelynek sírjai a templommal szomszédos óvoda bővítésekor 1953-1954-ben kerültek elő. Jelenleg a szerkezetileg felújított Rendeki templomrom gazdasági épületként funkcionál.
A településünk egyik reprezentatív terén, a Templom téren látható az Óvoda, a Plébánia épülete is, illetve a két világháború áldozatainak tiszteletére emelt Hősök emlékműve.
A Templom tértől egy rövid sétával a főutcára, a Kossuth utcára juthatunk. Itt látható Csabrendek egy másik kúriája, a Bogyay Antal-féle kúria, amelyet a 18. században építettek, – sajnos barokk jellegére utaló külsejét szinte teljesen átalakították az 1900-as években. (Bogyay Antal volt sokáig járásunk főszolgabírája.)

Bogyay-kúria

A Kossuth utcán Gyepükaján felé haladva a község északi végéhez közel, az utca keleti oldalán terül el ligetes környezetben, a falu egykori földesurainak kriptájával, néhány kereszttel, illetve a Szent Cecília tiszteletére 1882-ben épült kápolnájával az Urak temetője, ahova községünk előkelő családjai ( Bogyay, Barcza) temetkeztek.

Szent Cecília kápolna

A Kossuth utcáról balra kanyarodva végigsétálhatunk a mai Kinizsi utcán, amelyet régen „táborhelynek” hívtak ( itt táborozhattak feltehetőleg őseink), és a Hunyadi utcába érve tekinthetjük meg az 1760 körül épült barokk stílusban, kifejezetten e kornak kúriatípusa. Ekkor még Bogyay birtokként szerepel. A helyiségek un. teknőboltozatának freskóit az országszerte ismert Kernstok Károly készítette a XIX. század végén.

A betyárvilág utolsó véres színjátéka ebben a kúriában zajlott 1881. augusztus 31-én. Hátzky Kálmán földbirtokostól mint megannyi más földbirtokostól Savanyú Jóska és betyártársai eljöttek beszedni a betyárkonvenciót, amelynek ellenében megkímélték a birtokosok vagyonát. Bogyay Antal főbíró e napon Hatzkynál volt, amikor észrevette a rablókat, megpróbált elmenekülni. A híres betyár, Savanyú Jóska meglepte, és félelmében, Bogyay kiugrott az ablakon, majd a kint lévő betyár lelőtte.
A felújításra váró, önkormányzati tulajdonban lévő épület gondozott parkját jelenleg a kúria mellett lévő általános iskola diákjai használják sportolásra, kikapcsolódásra.

A Hátzky-kúria mellett áll községünk általános iskolája, amelynek utcára néző falán,  szoborfülkében látható Szent Borbála – tüzérek védőszentje-szobra.

A szobor eredetije Nagyváradon állt az 1940-es években, majd 1944 és 1998 között Csabrendeken őrizték.

Az iskolától Sümeg irányába haladva ismét Csabrendek központjában találjuk magunkat. Ezt az utat – mai Árpád utcát – régen „Nemesek utcájának” hívták. Az elnevezés utal az egykoron itt élők társadalmi hovatartozására. Az utcán végigsétálók számára a fennmaradt épületek is a hajdan volt gazdagságot és jómódot idézik fel. A főut mentén, Csabrendek központjában áll az emeletes, négyszögletes alaprajzú, klasszicista stílousban emelt fogadó is, amely az 1840-es évek környékén épült. (Ma “Aranyoroszlán Vendéglő.)
Ha az Árpád utcán Sümeg irányában végig haladunk, majd elkanyarodunk balra, „Öreghegyünk” irányába, szemünk elé tárul a csabrendeki szőlőhegy és az erdő gyönyörű és festői képe.

A hegy oldalára felkúszó szőlőtáblák, a közöttük megbúvó présházak és pincék látványa sajátos hangulatot áraszt.

A sétálni vágyó eldöntheti, az „alsó”, a „középső” vagy a „felső” úton szeretné bejárni a csodálatos lankákat, és gyönyörködni a festői panorámában, ahol szeme elé tárul egész Csabrendek és a községünket körbeölelő végtelen mezők és rétek; a távolban pedig a Somló. A túrázni vágyóknak pedig lehetőségük van átsétálni Sümegre is az erdőn keresztül, vagy az erdőben kirándulni akár lóháton is. (Ezeket a túraútvonalakat a jelzések is mutatják.) Akik mégis a szőlőhegyet választják, a felső úton haladva visszajuthatnak községünkbe. Ez az út a kirándulót a Somos utcába vezeti, ahol érdemes egy kicsit elidőznie. A kis utcácska hangulatos házain kívül más, figyelemreméltó élményben is részesülhetnek. Ez pedig a csabrendeki Kőfejtő lenyűgöző varázslatos vidéke.
A 70-es években felhagyott U alakú kőrisfákkal övezett bányaudvarának atmoszférája magával ragadja és lebilincseli a hatalmas kősziklák közt sétálókat. Községünk tervei szerint a kitűnő akusztikájú Kőfejtő majdan mint kőszínház adhat otthont a különböző kulturális rendezvényeknek. A sziklaoromról pedig az alattunk elterülő Csabrendek szinte valamennyi része és vidékünk sokszínű látványa tárul elénk.
A túrázni vágyók számára tökéletes lehetőség, és egy izgalmas kirándulás lehet, ha Nagytárkány, illetve Nyirespuszta irányában nekivágnak az erdőnek. Az útvonal számos látnivalóval kecsegtet. A községtől DK-re kb. 2 km-re a Csúcsoshegy oldalán – külön kiemelkedés tetején – áll az ún.Banyavár.

Kb. 50 m átmérőjű kör alakú sáncolás és árok egy belső, 30 m átmérőjű gyűrűt vesz közre, mely mint egy 5 m magasra emelkedik s ennek közepén 5 m átmérőjű kör alakú sík rész az – feltehetőleg római kori – erődítmény legmagasabb része, ahol habarcsba kötött kőfalazat omladékai látszanak. Keskeny feljárattal lehet megközelíteni a legbelső részét.
A nyiresi erdőn keresztül elérhetünk a nagytárkányi halastavakhoz, ahol kitűnő lehetőség nyílik egy szép délután eltöltésére. A tavaktól pedig egy rövid kirándulással könnyen megközelíthető az 1971-ben védetté nyilvánított darvastói bauxitlencse, amelynek páratlan, vörösen izzó látványa maradandó élményt jelent mindenki számára.

Forrás: http://www.csabrendek.hu/