Ahhoz, hogy megismerjük a Fehér-kövek természetvédelmi területet, induljunk el a 84-es úton Csabrendek felé, kerüljük meg a várhegyet, hagyjuk el jobbra a benzinkutat és az Öreg-hegyre vezető aszfalt-utat. Egy hajdani, mára már benőtt kőbánya után jobbra a hegy irányába kiágazik egy köves út, ami később földúttá változik. Ha ezt az utat követjük (egy darabon akár gépkocsival is), akkor a Fehér-kövek alá jutunk. Felettünk a 200-350 m tengerszint feletti magasságra felkapaszkodó hegyoldalban elővillannak a valóban fehér színű mészkőfalak, melyeken jó néhány hajdani kőbánya "sebhelye" látható. Ha a terepet lassan visszafoglaló bokrok és fiatal fák között bekíváncsiskodunk egyik-másik egykori bányaudvarra, akkor közelebbről is megismerhetjük ezt a felső krétakorban (100-60 millió évvel ezelőtt) keletkezett fehér kőzetet. Akkoriban meleg, sekély vizű tenger borította a vidéket, amiben 40-60 cm hosszú, tehénszarvra emlékeztető kagylók éltek, melyek váza alkotja a sziklafal rétegeit. A szerencsésebbek megfigyelhetik ennek a kagylónak a különös, háromszög alakú metszetét is.

Bár a természetvédelmi terület hivatalosan is a Fehér-kövek nevet viseli, a védettség alapvetően mégsem a geológiai érdekességeknek, hanem az itt található növényvilágnak szól.

A természetjárók örömére a hegytetőn keresztül vezető jelzett turistautak továbbra is járhatók, csak arra kell ügyelni, hogy a szigorúan védett területen ne térjünk le az ösvényről, és természetesen mindent a szemnek... Ha a sziklás oldal alatti jelzetlen földúton eljutottunk Csabrendekig (eltévedni nem lehet), akkor ráfordulhatunk a zöld sáv vagy a piros + jelzésű turistaösvényre, ami a sziklák tetején, illetve a Rendeki-hegyen át visszavisz Sümegre. Ez a körtúra nem több 8 kilométernél, és a pihenőket is beszámítva 4 óra alatt megtehető, azaz kellemes kiegészítő program - még késő ősszel, kora télen is - a városnéző séta mellé.

(Ifjú György)