Az 1800-as évek második felében, egy májusi napon jégeső verte el a bazsi hegy szőlőjét. A természeti csapások elkerülésére a falubeliek fogadalmat tettek, hogy kápolnát emelnek a hegy szívében, mely Holport Teréz anyagi támogatásával nemsokára el is készült. A kápolna neoromán stílusban épült, és Urunk színeváltozása misztériumának szentelték. A búcsú napja így augusztus 6-a lett. Nagy ünnepnek számított, mely a hegyre szólította a falu népét. Farkas Sándor így ír visszaemlékezésében: „Ezen a napon gyerekkoromban az egész falu ünnepelt. A kápolna körül sátrakat vertek, melyekben bábosok, cukrászok és egyéb árusok kínálták portékájukat. Még ringlist is állítottak fel. Mise után itt szórakoztak főleg a gyerekek, de sok felnőtt is.” Szokás volt ellátogatni egymás pincéjébe, ahol ettek, ittak, beszélgettek az emberek.