Tátika, könnyű
túra a hegytetőn álló vár romjaihoz
Csodás bükkerdő,
középkori vár, pazar kilátás
A
Keszthelyi-hegység északi részének változatos látnivalói közül kiemelkedik a
kúp alakú, vulkanikus bazalt csúcs tetején trónoló Tátika vára. A középkori
falmaradványokhoz fenséges bükkszálerdőben kapaszkodunk fel az Országos Kéktúra
útvonalán, a hegy tetejéről, a romok mellől szép kilátást élvezhetünk a zalai
táj lankáira. Hangulatos erdőn át ereszkedünk vissza a déli oldalon, tavasszal
pedig látványos és illatos medvehagyma tengeren át gázolva jutunk le a Tátika
hegyéről.
A túra
hossza: 7,5 km
A túra időtartama: 2,5 óra, nagyobb pihenők nélkül
Szintkülönbség: 190 m fel, ugyanannyi le
Kiindulópont:
Zalaszántó, Hidegkúti major (buszmegálló). A
falutól északra, az országút jobb oldalán lévő major előtt, táblával is jelzett
bekötőút indul. A makadámút mentén hagyhatjuk az autót, de kb. 200 métert még
beljebb is tudunk menni, oda, ahol a Kéktúra balra lekanyarodik a kocsiútról, ott
is van pár hely az autóknak.
A túra jellege:
Könnyű,
családi túra kitűnően jelzett turistautakon, ösvényeken, a visszafelé vezető
erdészeti kocsiút jelzetlen. A közvetlen a várromokhoz vezető KL jelzésű ösvény
meredek szerpentin. A hegy déli oldaláról levezető ösvény nyáron néhol sűrű
aljnövényzeten vág keresztül, de jól jelzett, kora tavasszal mindent beborít a
medvehagyma. Útközben vízvételi lehetőség nincs.
A túra leírása
Az országút és az erdészeti út találkozásánál, balra fent a fák
között pihenőhelyet és esőbeállót is találunk, de a névadó Hideg-kút vize már sajnos kiszáradt.
Induljunk el a murvás úton, 200 m után az Országos
Kéktúra jelzései balra, egy kellemes, árnyas gyalogútra
kalauzolnak. Pár perc múlva egy nyiladéknál az OKT információs táblájához érünk, majd kellemes utunk lassan,
de biztosan emelkedve közelít a Tátika irányába.
Termetes bükkfák közt gyalogolunk, ősszel meseszép, színes avarszőnyegen
lépdelve, később széles jobb kanyart vesz utunk, előtűnik a Tátika sziklás hegygerince. Kék jelzésű
ösvényünk meredekebbé válva ér egy táblás, pihenőpados elágazáshoz.
Balra térünk a várhoz vezető KL (kék várrom) jelzésű ösvényre, mely meredeken
szerpentinezik fel a hegyoldalban. Keskeny kis utunk felkanyarog a vár északi
falai alá, majd éles jobb kanyarral ér fel a Tátika tetejére (413 m). A hegytető
északi oldalát foglalják el a meglepően jól konzervált falmaradványok, a déli
oldalon pihenőpadot, a nyugati végen pedig kilátóhelyet találunk. A falak
tetején óvatosan járkáljunk, nagy mélységek tátonganak, főleg az északi
maradványok alatt.
Tátika első
várát, melyet sokan a legelső magyarországi magánvárnak tartanak, a XIII.
században, még a tatárjárás előtt építtette a Tátika nemzetség, azonban ez a vár nem
azonos a mai romjaival. A tatárjárás után a várat IV. Béla elvette a névadó családtól és
a veszprémi püspöknek adományozta,
aki új várat épített a Várhegyen, ennek a maradványait láthatjuk ma is. A
következő századok során gyakran változtak a vár tulajdonosai, többször királyi
birtok is volt. Leghosszabb ideig a gersei
Pethő család birtokában volt a XV.-XVI. században. A török
fenyegetés miatt az 1500-as évek közepén megerősítették, de 1589-ben a
fehérvári bég csapatai megtámadták, kifosztották és felgyújtották a várat, amit
már nem is nagyon tudott kiheverni a birtok. A már romos várat
kegyelemdöfésként még az osztrák császári csapatok is felgyújtották 1713-ban,
hadgyakorlat ürügyén. A Pethő család
kihalása után Tátika vára
a környék legnagyobb főúri családja, a Festeticsek birtokába
került, akik sorsukra hagyták a hegytetőn pusztuló várat. A 2000-es években
kezdték el a romok konzerválását, a falak megerősítését, régészeti feltárások
is kezdődtek, ma a Balaton-felvidéki
Nemzeti Park a gondos gazdája a turisták által egyre gyakrabban
látogatott, festői Tátikának.
Ma már csak az öregtorony (lakótorony) maradványai,
várfalmaradványok és néhány boltozatos, beomlott pince látható, a kilátás
elsősorban nyugat felé tárul ki, jól látható a Kovácsi-hegy fennsíkjából
kiemelkedő, fehéren világító sztúpa hegyes
tornya. A vár romjai egész évben szabadon látogathatók.
Induljunk vissza a KL jelzésű
ösvényen a Kéktúra elágazásáig,
balra kanyarodva folytassuk túránkat, követve a Kék sáv jelzéseket. Keskeny ösvényünk
néhol termetes, idős bükkfák közt halad nagyjából szintet tartva. Tavasszal már
elérjük a medvehagymák birodalmát, illatozó ösvényünk jobbról kerüli meg a
lefolyástalan, elmocsarasodott Fekete-tó medrét.
A tó után egy kicsit sűrűbbé váló aljnövényzetben keresgetjük az ösvény
folytatását, majd utunk meredekebben indul meg a Tátika déli oldalában. Szurdokszerű
kis völgyben ereszkedünk tovább, a bükköst lejjebb tölgyerdő váltja, majd
leérünk az OKT Tátika-oldal nevű jelzőtábla
oszlopához, ahonnan pár lépés az újabb, ezúttal Ágota-kút nevű oszlop, mely már a Tátikát délről nagy ívben megkerülő
erdészeti út mentén áll.
Elhagyjuk a balra térő Kéktúra útvonalát,
jobbra ráfordulunk a kőzúzalékos útra, mely a K+ ritkásan jelzett útja is egyben. Egy
kilométer után a K+ jelzésű
útvonal balra tér le Zalaszántó felé,
mi maradunk a kényelmes, nem túl változatos erdészeti, jelzetlen úton, melyen
még 2 km-t gyalogolva jutunk vissza az Országos
Kéktúra már ismert elágazásáig, ahonnan pár perc alatt visszaérünk
kiindulási pontunkra.
Forrás: https://kirandulastippek.hu/keszthely-es-kornyeke/tatika-konnyu-tura-a-hegyteton-allo-var-romjaihoz
