Egy-egy termék minőségét biztosító „védjegyes” cím az adott termelő vagy szolgáltató munkáját dicséri, és bizony keményen meg kell érte küzdeni. Ezek értékét adhatja pl. egy teljesen egyedi ötlet vagy kivitelezési mód, a magas minőség, a készítőjének művészi érzéke vagy kiemelkedő szakértelme, sőt, sokat nyom a latban a természetközeli eljárás is.

            Az eredetvédelem már egy sokkal tágabb fogalom, nem az egyes termelőkhöz kötődik, de nagyon is érdekeltek benne. Tagadhatatlan, hogy a földrajzi elhelyezkedés, a tájra jellemző klíma, az ezzel járó előnyök bizony meghatározzák a termékek minőségét. Gondoljunk csak a kalocsai fűszerpaprikára, a vecsési káposztára vagy a szabolcsi almára. Így van ez a Balaton-felvidéken is: pl. a badacsonyi ürmös vagy a káli mandula esetében.  Az oltalmazott eredetmegjelölés megmutatja, hogy az adott élelmiszer csak azon a bizonyos helyen kapja meg a rá jellemző tulajdonságokat, egyedi ízvilágát. Ennélfogva „ellophatatlan” és eladni sem lehet. Tuti helyzet... Mintegy „védjegyként” érvényesül az adott földrajzi régióra nézve.

            Persze ez a kivételes helyzet nem csak „isteni adomány”, hanem komoly felelősséggel is jár. Talán éppen ezért biztosítják a törvényalkotók annak lehetőségét, hogy maga a közösség, a táj lakói, termelői határozzák meg az eredetvédelmi törvényben szereplő termékek pontos leírását. Hiszen ki ismerhetné náluk jobban a helyet és az adottságait...? ‒ És ez itt a lényeg! Ez már egy nagyon jó értelemben vett lokálpatriotizmus. Mert nem csak a saját kis parcellámon történő dolgok fontosak. Permetezéskor figyelemmel kell lennem a szomszéd területére is. Az egész dűlőt egyszerre süti a nap, az egész hegyoldalt ugyanakkor öntözi eső. A térség geológiai adottságai hasonlóképpen érvényesülhetnek. A hely, ahol élünk, közös kincsünk. A nagy elődeink mindannyiunk számára szolgálhatnak követendő példaként. Vidékünk jó híréért és pozitív megítéléséért közösen tartozunk felelősséggel. (De az előnyökkel járó következmények is mindannyiunk ölébe hullanak: pl. magasabb áron kelnek el portékáink.)

            Az új, még készülőfélben levő eredetvédelmi rendelet Sümegnek és térségének nagyon is kedvező, előremutató irányelvek mentén születik. Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, hiszen az a szakembereknek való száraz, táblázatokkal tűzdelt adathalmaz, kiemelnék pár fontos momentumot az alapelvek közül.

            Elsőként azt, hogy mennyire fontos belátni a közös sorsunkat ezen a tájon. Ha egy-egy termék ismertté és elismertté válik környékünkről, az nem csak a konkrét termelő érdeme, hiszen élt a természet adta lehetőségekkel, kihozta belőle a legjobbat, és előnyeit sem egyedül fogja elvezni. Érdemesebb hát közösen gondolkodni és alkotni. Ha egy szóba kellene sűríteni ezt az alapelvet, azt mondhatnám rá, hogy partnerség.

            Ugyanakkor a közös kincseink felismerése, megbecsülése és megfelelő kiaknázása igenis az egyes termelők érdeme, még akkor is, ha egymást szakmailag-emberileg támogatva érik el sikereiket. Ugyanazon a talajon, ugyanolyan csapadékkal megáldva, ugyanannyi napsütéses óraszám mellett, ugyanabból a szőlőfajtából az egyik borász ilyen bort tud készíteni, a másik meg amolyat, s ez is hozzájárul az egyediségéhez, nem csak a táji adottságok. Ezért tagadhatatlan, hogy a föld, nap, víz, szőlő mellett a „recept” nem kevésbé fontos alkotóeleme maga az ember.

            Persze az ember nem mindenható lény, nem tojik aranytojást, hanem azzal főz, ami rendelkezésére áll. Jobban teszi, ha alázattal fordul a természet felé, nyitott szívvel figyeli törvényszerűségeit, belátja hatalmát, mely nemcsak pusztító erejét fitogtatja, de regeneráló és öngyógyító képessége is bámulatba ejtő. Hihetetlen, de pl. szelíd metszéssel egy teljes fokkal javítható a mustfok. Sőt, a természetet tisztelő (vagy akár biodinamikus) szőlőművelés mellett nem kevésbé fontos a pincészetekben történő feldolgozás során a megfelelő technikák alkalmazása, vagy éppen kerülése... Ma már nemcsak szakmai berkekben, de a tudatos fogyasztók részéről is egyre nagyobb a nyomás, szinte már szabadkoznia kell annak a borásznak, aki nem természetes bort állít elő. Ezért ez esetben a hívószó legyen a natúr.

            Negyedik pontként végre kerüljön említésre, hogy mi az a földalatti rejtély, a recept „titkos összetevője”, ami az ezen a tájon született nektároknak azt a jellegzetes, enyhén sós ízt adja, ami megkülönbözteti más borvidékek palackba zárt természeti csodáitól, és ami megkérdőjelezhetetlen alapja lehet az eredetvédelmi rendeletben foglalt egyedi jellemvonások leírásának is, ez pedig nem más, mint a kova, mely annyira jellemző vidékünk geológiai képződményeire. Összefoglalva úgy jellemezhetnénk, hogy tűzköves terroir.

            Ez eddig kiemelt négy alapelvet koronázzuk meg egy ötödikkel, mely mindezek mögött, vagy bizonyos értelemben fölött húzódik. Hiszen ahogy a jó bor a különböző alkotórészek és lépések harmonikus együtt rezdüléséből születik, ugyanígy a tájat is együttesen határozzák meg a geológiai történések, a klimatikus viszonyok, a növény- és állatvilág természetes együttélése és az ember keze nyoma. Mindezek közösen alkotják, éltetik, határozzák meg elrendezését és szerkezetét, mutatják fel habitusát, temperamentumát. Tehát ami mindezek közös és folyton újraszülető alkotása, az nem más, mint maga az alkat. Egyedi alkata ennek a térségnek. Dűlőkkel, utakkal, pincemesterekkel, boldog borfogyasztókkal együtt.

            Olvassuk össze! Az öt pontban felsorolt hívószavak együttesen a következő kifejezést adják ki: PENTA. Ez nem véletlen. Nemcsak azért, mert a szőlőlevél jellegzetesen ötkaréjú, s még a szőlővirág belsejében is öt porzószál van. Ennél egyedibb az a vonása a térségnek, hogy a különböző dűlőket hátukon cipelő és tápláló helyi kőzeteknek közös alkotója és kincse az az ősmaradvány törzs, mely a természetben egyedülálló módon ötszögszimmetriával rendelkezik, ilyenek pl. a mészkőbe zárt krinoideák és tengeri sünök, s ezek itt tömegesen fordulnak elő. Nagyon találó mindezek fényében a Penta kifejezés. S hogy mit is jelent ez a kategória? A Sümeg DHC felirattal jelölt, védett eredetmegjelölésű termékeken belül ezt a meghatározást a csúcskategóriás borok és pezsgők viselhetik majd. S nem is kell sokat várnunk erre. 2021-ben már ilyen palackokat fogunk bontani. Természetes egészséggel és egészséges természetességgel!

Suddha77