A darvas-tói bauxitlencsék - a Déli-Bakony északi előterében, a Tapolcai-medence és a Bakonyalja között elterülő - nyirádi bauxitterülethez tartoznak.

Maga a vidék alig kiemelkedő fennsík; tengerszint fölötti átlagmagassága alig haladja meg a 200 métert.
Kietlen, vad hegyek, sziklafalak, szakadékok jellemzik a tájat. A hatást fokozza a mindenütt vörösben játszó szín. Lassanként eltűnik ez a vadregényes táj, a külszíni fejtésnek köszönhetően a mélyebb részeken megáll a víz, így tavak képződnek. A terméketlen talajban gyökeret ver a boróka, a fűz, a rezgőnyár és az akác. A szél-víz munkájának eredményeként néhány év múlva teljesen megváltozik a táj. Ennek ellenére tanulmányozni lehet a bauxitlencse alól előkerült víznyelőket, dolomitos karsztképződményeket.
A hajdanvolt Darvas-tó környékét a felhagyott bauxitfeltárások különleges színei és képződményei, a változatos növényvilág, illetőleg a vidék egyéb látványosságai (a Sümegi vár, a Tapolcai Tavasbarlang, stb.) alkalmassá tennék látogatók fogadására. Ehhez azonban e védett, jobb sorsra érdemes természeti értékünket ismét pártfogásba kellene venni.